Az egyik legfontosabb könyv, amit az utóbbi időben olvastam a „The talent code” Dan Coyle tollából. Ő és csapata a tehetség vizsgálatának, feltérképezésének szentelték idejüket. A zenét, különböző sportágakat vettek górcső alá... mígnem elérkeztek a futballhoz, figyelmük Brazíliára irányult és benne, valamint egy neurológusban (Douglas Fieds) is felmerült a kérdés: miért születik ennyi brazil tehetség?

Kérdésükre meglepő választ találtak: a brazil futball sikereinek kulcsa a kispályás (5 játékossal játszott) futball, a „futebol de salao”. A labdaárintések gyakorisága a gyerekeknél a futsalt – ahogy ők fogalmaznak - „intenzív gyakorlássá” teszi, ami jobban stimulálja az idegrendszert és segíti a tehetségek fejlődését. Egy tanulmányból világosan kiderül, hogy az a gyermek, aki 6 éves korától 11-12 éves koráig futsalt játszik, PERCENKÉNT HATSZOR TÖBBSZÖR          ér labdához, mint a csak futballozó társa, és – ahogy azt mindannyian tudjuk – a labdával való kontakt az egyetlen módja annak, hogy a legjobban elsajátítsunk egy sportot. Azokban az országokban, ahol a kispályás focit gyerekek is játszák, nagyobb eséllyel születnek tehetségek (a futbol sala Spanyolországban, el futebol de salao Brazíliában és a Baby futbol Argentínában, a legfiatalabbak ezekben az országokban gyakorolják leginkább a futsalt).

 

A kulcs egy sport elsajátításához a direkt labdakezeléssel töltött idő, valamint ezzel együtt a legfontosabb faktor a gyerekek motoros és sporttal kapcsolatos képességeinek fejlesztése szempontjából a motiváció; ahogy már ehangzott, a motiváción és a tanuláson kívül figyelembe kell vennünk az időt, amit a játékos a labdával közvetlen kontaktusban tölt. A közvetlenül a labdával töltött idő alakítja ki a gyerekben a sport iránti szenvedélyt; ha a gyerek nincs kapcsolatban a labdával, elunja magát és befejezi a focizást. Ezenkívül, a gyerek sikerélménye az edzésen, a meccsen vagy egy gyakorlat során arányban áll az általa szerzett gólok, a kapura lövések, a felvállalt 1 az 1 elleni párharcok számával, stb... A kispályás fociban ezek az elemek – ahogy arra Dan Coyle rávilágított – HATSZOR GYAKRABBAN fordulnak elő, mint a klasszikus futballban, tehát a logikus következtetésnek ez tűnne: játszassunk a gyerekekkel minál többször kispályás (5 fős csapatban) focit, hogy később nagy pályán nagy játékosokká váljanak.

 

Többször elhangzott, hogy a futsal egyik sajátossága, hogy a játék kis területen zajlik, ahol gyorsan és gyakran kell döntéseket hozni, valamint a játék megfelelő "olvasása" és a legjobb megoldás nyomás alatti, hatékony megválasztása alapvető fontossággal bír, hiszen ebben a játékban a hibákból könnyen születik gól vagy szabálytalanság.  Ezért a leginkább ideális edzésmódszer az integrált edzés, vagyis a technikai, taktikai, fizikai elemek egyazon gyakorlatba sűrítése, különös hangsúlyt helyezve a figyelemre, a játék értelmezésére és a döntéshozásra. Az ilyen típusú edzésekkel a játék olyan aspektusain dolgozhatunk, mint a játékintelligencia, a kreativitás, a fantázia, a képzelőtehetség, az eredetiség, stb. Olyan szempontokról van szó, amelyek alapvetőek és nélkülözhetetlenek a futballban.

 

 

Megpróbálunk röviden válaszolni: