A szakmai stáb
Célkitűzés
|
Az idény elején újraformálódik a csapat, de megújul az is, amit valaki bölcsen „láthatatlan csapatként” definiált, vagyis a szakmai stáb |
Augusztus közepén-végén majdnem minden klubnál újraindulnak az edzések az első csapatnál és az utánpótlásnál is. Júniusban és júliusban átrajzolódik a szervezeti felépítés, és gyakran a szakmai stáb is, ami a különböző alakulatokat vezeti.
A szakmai stábot gyakran olyan munkacsoportnak tartják, ahol - a kis létszám (általában három és 6 fő között) vagy a pontosan meghatározott szerepek miatt (edző, pályaedző, technikai vezető, erőnléti edző, kapusedző, csapatorvos, fizioterapeuta, szakmai igazgató, szertáros) könnyen a helyükre kerülnek a dolgok és jól működnek a mechanizmusok. Valójában ahhoz, hogy a „láthatatlan csapat” teljes mértékben hatékony legyen a játékosok csoportjának irányításában szükséges, hogy a stábtagok között jó szakmai kapcsolat alakuljon ki.
A jó szakmai kapcsolat nem csak megfelelő harmóniát, képzettséget és kölcsönös tiszteletet jelent a stáb tagjai között. Jó szakmai kapcsolat alatt olyan interakciók és munkamódszerek rendszerének kiépítését értjük, amik lehetővé teszik a „tudni” (ismeretek), a „lenni tudni” (viselkedésmódok) és a „tenni tudni” (módszer) tényezőinek integrációját a szakemberek és a stáb többi része közötti kapcsolatban.
A SZAKMAI STÁB ALAPVETŐ VEZÉRELVEIAhhoz, hogy ezeket az integrációs célokat átültessük a gyakorlatba, fontos, hogy egy stáb - az edzett korosztálytól, a stáb létszámától vagy a csapatszinttől (alapvető feladatok, utánpótlás, első csapat) függetlenül, amin dolgozik – elkötelezetten és folyamatosan, csapatjátékra „nevelje magát” a következő alapelvek szerint:
- Egymás kölcsönös megismerésének elmélyítése: amikor egy stáb megújul (még ha csak egy új tag érkezik is) alapvető fontosságú, hogy az edző (saját munkacsoportjának vezetője) olyan alkalmat teremtsen, ami kifejezetten a bemutatkozást és kezdeti megismerkedést segíti a tagok munkafilozófiáját illetően technikai, módszertani és csapatkezelési szempontból.
- A megosztás elvének alkalmazása: a szerepek különbözősége mellett fontos, hogy egy szakmai stábban a különbségek ne szilárduljanak megosztottsággá, ahol mindenki elvégzi a saját dolgát és nem többet. Egy olyan komplex csapatsportban, mint a futball olyan és annyi változó van, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy egyetlen ember (az edző) - még ha ügyes is - egyedül tudjon megfigyelni, mérlegelni és dönteni a tennivalókról anélkül, hogy rendszeresen konzultálna a vele dolgozókkal. Egy stáb akkor működik egységben és összehangoltan, ha a gondolatok, vélemények, javaslatok szabadon áramolhatnak, és ezeket minden stábtag a saját maga által gyakorolt funkció szerint értelmezi és dolgozza fel. A szakmai stáb magas szintű együttműködése szinte automatikusan terjed át a csapatra az összetartás és a közös érdek szintjén.
- A hangnemek és stílusok egységessége: egy stáb nem csak akkor áll szilárd alapokon, ha a pályán egységesen és egyöntetűen alkalmazza a munkamódszereit. Rendkívül fontos, hogy ezeket a módszereket kiegészítse valami más: a lehető legegységesebb kommunikációs stílus és csapathoz való viszonyulási mód. Ha egy szakmai stábban valaki kifejezetten viccelődő a játékosokkal, más pedig épp ellenkezőleg, komoly és visszafogott; esetleg a stábban valaki nagyon beszédes, más pedig szűkszavú és határozott; ha valaki egyenesen agresszív és kritikus, más pedig mindennel kapcsolatban engedékeny, akkor a sportolóknál időről-időre preferenciák alakulnak ki valamely stábtag iránt, ezzel pedig csökken a szakmai stáb egészének hatékonysága és tekintélye. A játékosok felé képviselt kommunikációs stílus és viszonyulás bizonyos standardokhoz igazítása talán a stáb legkényesebb feladata, mert részben megkérdőjelezi tagjainak szubjektív mozgásterét. Aki ember erőforrásokkal dolgozik (beleértve tehát a szakvezetőt, az edzőket, munkatársakat, stb.) így nem vonhatja ki magát az önvizsgálat alól, és szükség esetén változtatnia kell ama viselkedésformákon vagy kommunikációs elemeken, amik nem szolgálják szerepének megfelelő ellátását.
- A döntések végrehajtásának egysége: a szakmai stáb által egyhangúan meghozott döntések a munkaprogramokat, a csapat dinamikáinak kezelését, fegyelmi eljárásokat, viselkedési szabályok bevezetését és más témákat illetően úgy kerüljenek a csapat vagy az egyéni címzett elé, mint csoportszintű elhatározások, szóhasználatunkban tehát a „mi” szerepeljen még akkori is, ha az edző kommunikálja vagy vitatja meg azokat a sportolókkal. Ennek kettős célja van: egyrészt az egységes és összehangolt irányítás érzetét kelti a játékosokban, másfelől elhárítja annak a gyanúját is, hogy a technikai stáb bizonyos tagjai - még ha önkéntelenül is - elhatárolódnak a meghozott döntésektől.
- A stáb működésének ellenőrzése: a cikk elején elhangzott, hogy a szakmai stábot egy”láthatatlan csapathoz” hasonlíthatjuk; láthatatlan, mert nem lép valóságosan a pályára, hanem folyamatosan a színfalak mögött ténykedik, hogy a legjobbat hozza ki a meccset vívó játékosaiból. A stáb munkájának komplexitása időszakos ellenőrzéseket kíván meg. Az edző által vezényelt ellenőrzésről van szó, amit a fent megvitatott négy dimenzióra oszthatunk. Mindenki számára teret kell biztosítanunk, hogy értékelhesse saját, mások, valamint a stáb egészének munkáját, rámutatva saját és kollégai erős és a megerősítésre szoruló pontjaira. Az edző dolga lesz, hogy ebből mérleget vonjon és azonosítsa a tökéletesítésre váró területeket, valamint kijelölje az új minőségi jellegű, elérendő célokat.
