A játékost a csapat előtt vagy négyszemközt javítsuk ki?

Célkitűzés:

Összegzés

Ebben a cikkben egy újabb érzékeny témával foglalkozunk: hasznosabb, ha az egyén hibáját négyszemközt tesszük helyre, vagy tegyük ezt inkább a csapat előtt?

Szervezés

A hiba kijavítása mindig egy kényes pillanat. A sok, felmerülő kérdés egyike, hogy a csapat előtt tegyük-e ezt meg, még edzésmunka alatt, vagy fogjuk meg a játékosunkat és beszélgessünk el vele négyszemközt. Ahogy sok más kérdés esetében is, itt sincs egyértelműen jó válasz. A legmegfelelőbb döntés meghozatalában segíthet, ha figyelembe vesszük az eset körülményeit, a pillanatnyi célkitűzéseket és a játékos egyedi jellemvonásait.

Megpróbáljuk világosabbá tenni ezt a kijelentést néhány gyakorlati példa elemzésén keresztül.

Genitori rimprovero allenatore

Edzés vagy meccs? Egyértelmű, hogy edzésszituációban könnyebb kezelni ezt a kérdést és eldönthetjük, hogy az egyéni vagy a csoport előtti helyreigazítást választjuk. Az egyéni korrekciónál választhatunk, hogy mi közelítjük meg a focistát, vagy megkérjük, hogy ő jöjjön oda hozzánk. Az első esetben időhatékonyabbak vagyunk, és nem mozdítjuk ki a játékost a munkavégzési helyzetből. Végül is mi vagyunk őérte, és nem fordítva! Meccs esetén világos, hogy a játékos fut ki az oldalvonalhoz. Mindenesetre érdemes a szükséges minimumra csökkenteni az ilyen esete számát, ezzel tartva fenn a folyamatos és önálló játékot. A meccs a játékos teljes önkifejezésének időszaka kell, hogy legyen.

Egy másik dolog, amit mérlegelnünk kell, hogy az elkövetett hiba csak kizárólag a sportolót érinti-e:

Ismétlődő?
Más játékosok is elkövetik ugyanezt a hibát?
Megtörténik ugyanez a többiekkel is?

Ha rájövünk, hogy „csapatkérdésről” van szó, vagy több játékos is ugyanebbe a nehézségbe ütközik, akkor érdemes a csapattal együtt helyretenni a problémát: ilyenkor kommunikációnk legyen a messzemenőkig tapintatos, a játékos ne érezze magát pellengérre állítva, megszégyenítve. Jusson eszünkbe, hogy fejlődő korban a csoport részéről történő elfogadás és az egyén bizonytalansága olyan, fontos elemek, amiken dolgoznunk kell. Ha rosszul korrigálunk egy hibát a csapat előtt, zavarba hozhatjuk a sportolót, aki megalázva, nevetségesnek, megszégyenítve érezheti magát.

Jobb, ha megértetjük a csapattal, hogy az egyén hibájának kijavítása az egész csapatra vonatkozik, hiszen közülük bárki elkövetheti ugyanazt a hibát.

Ha viszont a hiba az egyén specifikus nehézségének bizonyul, hatékonyabb, ha közvetlenül az érintettel beszélünk róla: így személyesen tud szembenézni a dologgal konkrét, építő jellegű beszélgetés keretében, egyúttal megkeresve a problémát és a lehetséges megoldásokat is. Néha az egyén nehézsége nem korlátozódik csupán technikai jellegű problémára, ezért a szemtől szembeni beszélgetés módot ad az edzőnek arra, hogy a pillanatnyi nehézségnek pszichológiai, kapcsolati, motivációs, stb. háttere van-e.

Ha megállapítottuk, hogy a hiba kizárólag az egyént érinti, a személyes beszélgetés további előnye, hogy elkerüljük az edzésmunka felesleges félbeszakítását: a többi sportoló dolgozhat tovább, koncentrálhat a feladatára.

A pillanatnyi cél megértése további segítséget ad a megfelelő döntés meghozatalához: ha például a csapat összetartásán és a bajtársiasságon dolgozunk, a beavatkozás lehet csapatszintű; ha épp a különös figyelmet szentelek a játék intenzitásának és folyamatosságának, a megszakítás nélküli korrekció mellett teszem le a voksom. Igazából az utóbbi opciót lenne érdemes mindenkor előnyben részesítenünk, így hozzászoktatjuk a srácainkat az intenzív edzéshez és figyelmük több feladat között történő megosztásához: vezetem a labdát, keresem a társat és szemmel tartom az ellenfelet is, a játékhoz igazítom a mozgásomat, miközben az edző utasításokkal lát el, és magam is megoldásokat keresek! A futball inkább kognitív, mint technikai-taktikai játék!

Végül vannak játékosok, akik a korrekcióból abszolút személyes ügyet csinálnak, ezért nincs jelentősége, hogy a többiek előtt tesszük-e ezt meg; vannak olyanok is, akiknek még meg kell tanulniuk elfogadni a kritikát, ezért fokozatosan meg kell érteniük, hogy nincs semmi személyes abban, ha kiderül: ők is hibázhatnak.

Ne feledjük - és ezzel le is zárom a gondolatmenetet -, hogy mindig aranyszabály a játékos nevét használni (lásd a figyelem megragadásának taktikáiról szóló 2017. áprilisi cikket), főleg az egyén csoport előtti korrekciójánál, így egyértelmű, hogy a kritika neki szól. Ily módon azonnal megragadom a játékos figyelmét, és a többiek is tudni fogják, hogy nem hozzájuk intézzük a szavainkat.

Korosztály:

Pszichológia

Rovat:

Pszichológia