Ismétlődő jelleg és monotonitás
Célkitűzés
|
Ebben a cikkben azt fejtegetjük, hogy technikai és kommunikációs döntéseink hogyan hatnak a játékosok unottságára és monotonitás-érzetére, és következésképp hogyan befolyásolják a figyelmet, amit a magyarázatokra és a feladatokra fordítanak |
Habár van az edzésnek és a bemelegítés első szakaszának néhány olyan szakasza, amikor inkább a technikai elemek ismétlődése, mint a gyakorlatok sorozata elkerülhetetlenül monotonitás okoz, ez nem jelenti azt, hogy nem tehetjük a gyakorlatokat élénkítővé és érdekessé.
Az unalom és az ismétlődő jelleg nem csak az általunk felhasznált témákon és gyakorlatokon keresztül nyilvánulhat meg, hanem közreadásuk kifejező és kommunikatív aspektusain is. Nem csak az hat a játékosban keltett érdeklődés – és ily módon élénkség és figyelem - fokára, amit mondunk, hanem az is, ahogyan mondjuk.
HOGYAN KELTSÜK FEL A JÁTÉKOSOK FIGYELMÉT?
- Mindenekelőtt az edzőnek tudatosan kell megválasztania gesztusait, szavait és kifejezéseit, amiknek megnyerőnek vagy konstruktívnak kell lenniük, míg a magyarázatoknak fel kell kelteniük a játékosok kíváncsiságát, valamint sokféle, személyes és határozott visszajelzést, megerősítést kell kiváltaniuk.
- Az edzőnek nagyon kell figyelnie hangja tónusára és hangszínére: aszerint kell változtatnom mindkettőt, amire leginkább rá szeretném irányítani a srácok figyelmét, amire rá akarom vezetni őket. Ki kell emelnem a kulcsszavakat, a megfelelő nonverbális módon aláhúzni a legfontosabb elemeket és a lépéseket, amikre leginkább kell koncentrálniuk, mivel ezek a legnehezebbek, vagy egyszerűen csak újak számukra.
- Változtassuk hangszínünket, kommunikációnk legyen mindig intenzív és inspiráló. Ez nem jelent a mondanivalónk üzenetétől vagy a munkaszituáció adott kontextusától független emelt hangot, esetleg kiabálást. Ha így tennénk, az egésszel épp ellenkező hatást érnénk el, összezavarnánk a srácokat, negatív érzéseket keltenénk (szorongás, félelem, idegesség…) vagy hangunk háttérzörejjé silányodna, elveszítve jelentőségét és fontosságát.
Minden kommunikatív és tartalmi választásunknak a közösség jellegéhez és a srácok életkorához kell igazodnia, ehhez kell alkalmazkodnom, hogy kapcsolatot teremtsek velük, valamint minél hatékonyabban növeljem érdeklődésük és koncentrációjuk szintjét.
VÁLTOZATOS TARTALMAK AZ INSPIRÁLÓ ÉS KEVÉSBÉ MONTON EDZÉSEK SZOLGÁLATÁBAN!
Ami az edzés tartalmát illeti, fontos, hogy különféle munkaeszközöket alkalmazzunk (bóják, tányérbóják, jelzőbóják, különböző méretű és színű kapuk…), variáljuk a pályák típusát és mindig keressünk különböző módszereket arra, hogy felpörgessük a játékosokat és a cél folyamatos szem előtt tartásával minél tisztábban technikai szempontokra irányítsuk a figyelmüket. A változatosság nem vezethet ahhoz, hogy szem elől veszítsük az edzés célját és az eredményeket, amiket a csapattól és az egyéntől várunk.
Az újdonságok folyamatos „adagolása” táplálja az érdeklődést, a motiváltságot és a figyelmet, amik a megfelelő munkakedv alappillérei, valamint növelik mind az edzés, mind a mérkőzésjáték alatti siker valószínűségét.
Az ismétlődő jelleg és a monotonitás néha szükséges vonásai a technikát fejlesztő gyakorlatoknak, amiket enyhíthetünk a megfelelő pillanatban elsütött tréfával, bátorító szóval, versenyhelyzet létrehozásával a srácok között vagy egyéni szinten (ki tud többet csinálni egy adott gyakorlatból, eddigi saját rekord megdöntése, stb.).
A KONTEXTUSBA HELYEZÉS FONTOSSÁGA
Ne feledjük, hogy egy adott gyakorlat céljának kiemelése, egy technikai elem kontextusba helyezése a meccs egy pillanatához vagy az ellenfélhez viszonyítva segíti a játékost a jobb megértésben, könnyebben marad koncentrált és motivált az aktuális gyakorlat kivitelezése alatt, mert megérti: a látszólag unalmas és felesleges elem valójában alapvető fontossággal bíró mozzanat/gesztus lehet az ellenféllel szemben.
A srácok rotálása, alkalomról alkalomra változó párokban vagy kis csoportokban dolgoztatása különböző inputokat és ingereket jelent, mert kölcsönös fizikai és szóbeli megmérkőzést jelent egymással, bizonyos értelemben „kötelezi” őket az egymáshoz való alkalmazkodásra, a közös pontok megtalálására valamint arra, hogy figyeljenek, kivel is állnak szemben. Így olyan, látszólag esküdt ellenségeink is, mint az unalom és a monotonitás – az adott esetre fordított megfelelő figyelem mellett – kellemes munkatársunkká változhatnak.
Néha nem is vesszük észre, hogy választott gyakorlataink, kommunikációnk módja és kifejezőeszközeink mennyire unalmasnak bizonyulnak. Az általunk követett irány megértéséhez kifejezetten hasznos stratégia, ha filmre vesszük, majd meghallgatjuk és megfigyeljük magunkat. Olykor kellemes (vagy kellemetlen) meglepetésben lehet részünk …
